Helyi és zarándok hívek ünnepeltek együtt Túrterebesen, Nagyboldogasszony napján
A tizenegy órától kezdődött szabadtéri búcsúmisén kicsinek bizonyult a templomudvar, a kerítésen kívül is álltak a hívek, akik a Szűzanyát jöttek tisztelni, az Ő pártfogását kérni. Az idei alkalom azzal is ünnepibb volt, hogy a legszentebb áldozatot a papságának ötvenedik évfordulóját ünneplő Ft. Schönberger Ferenc tiszteletbeli kanonok mutatta be, így a búcsúmise egyben aranymise is volt.
A bevonulást követően a főcelebráns Nagyboldogasszony ünnepét minden Mária-ünnepek koronájának nevezte: "A Szűzanya összes ünnepei között ez a csúcs, minden más kegyelem, erény, életvitel megkoronázása, amikor az Atya koronázza leányát, a Fiú édesanyját, és a Szentlélek a jegyesét a világ királynőjévé, a mennyország királynőjévé. Ő az édesanyánk, ott a helyünk nekünk is mellette, és ennek csak egy akadálya van, ha ellenkezünk. Ezt bűnnek nevezünk, ettől kell nekünk állandóan tisztulnunk, ki kell iktatnunk az életünkből minden ellenkezést, ami a Jóisten felé van."
Szentbeszédében az aranymisés atya az elfogadás feladatát emelte a hívek elé: "Elfogadni, ez a mi feladatunk, hozzá felnőni, kedves gyermeke lenni. Sokszor kérjük tőle, 'mutasd meg, hogy anyánk vagy', hát akkor mutassuk meg mi is, hogy jó gyermekei vagyunk. A Jóisten az Ő emberszeretetét, üdvözítő szándékát a Szűzanya által emberközelbe hozta. A második Isteni személy benne talált édesanyát. Ami édesanyánk is, aki iránt tiszteletet, a hozzá való ragaszkodást, a hűséget és szeretetet úgy mutathatjuk ki, ha törekszünk fia, Jézus Krisztus tanításának tanulmányozására és betartására. Ő végig követte fiát, nem ellenkezett vele, a keresztútig elkísérte. Ugyanígy mindenki, aki a szenvedéseiben is követi Jézust, a feltámadás dicsőségébe jut. Ez hivatás és küldetés egyben."
Schönberger Ferenc ötven éves jubileuma kapcsán a hivatásban való kitartásra buzdított: "Ma aranymisémet is ünneplem, itt mutattam be első szentmisémet. A papi hivatásban, ugyanúgy mint bármely más hivatásban az a legfontosabb, hogy legyen meg bennünk az az elhatározás, hogy Istennek tetszően akarjunk élni, semmiféle rendetlenséghez, a legkisebb bűnös szokásunkhoz sem ragaszkodva. Gondolok itt a házasság hivatására is, melyben a házastársak Istennel együtt adnak új és új életet, hogy a mennyországban végtelenül örvendjenek. Elfogadják a gyermeket és nevelik, ahogy engem tizenkettedikként fogadtak el, és neveltek, hogy pap legyen belőlem. Azért állhatok most itt. Hivatás volt a szüleimnek, hivatás mások szüleinek is, hogy Isten országa gazdagodjon. De minden foglalkozás lehet hivatás, ha ott valaki Istennek tetszően él, bármilyen munka Istenimádássá magasztosul. Az igazi Krisztuskövető ember soha nem keseredhet el, nem eshet kétségbe, mert bármilyen szenvedés, ha azt fel tudja ajánlani, az üdvösség felé vezet. Adjam hozzá az én keresztemet Krisztus keresztjéhez mindig, és az végtelen érvényű üdvösség lesz."
A szentmise végén Ft. Seffer Dániel ugocsai esperes megköszönte Ft. Schönberger Ferencnek a búcsúmise bemutatását, és hogy a falu együtt adhatott hálát vele az ötven év kegyelméért. Mária anyai szeretetét kérte további szolgálatára. Végül Schönberger atya aranymisés áldásával bocsátott el mindenkit, ajándékul pedig egy-egy, az alkalomra emlékeztető szentképet adott.
